Kicsi Zsuzsa a nagyvilágban

     Még mindig vezet az Internet Explorer, a Mozilla százalékban már visszaszorult, szerintem csak mert szorgos a Safaris, de megigérem, ha a Safari 20 százalék fölé nő, én is arra váltok. :P 20 százalék jelentős szám. Kolozsváron is annyi a magyar :))

    Hogy fűt-fát találni lehet azt eddig is tudtam, de ez már sok(k):
A halálos injekciót Hollandiában, Ausztráliában, és Oregon államokban használják. A világ többi része nagyjából megveti. Ehhez képest, pedig az interneten nem több mint 5 perces kereséssel megtaláltam hogy pontosan mi az összetétele, és mennyi a halálos adag, olyan összetevőkből is amit pl a gyógyszerészeti labor polcáról nagy könnyedséggel lelehet lopni. Segit: azt is elmondja, hogy hány kilós embernek mennyi kell :), még számolnod sem kell. "Loss of consciousness is induced within 30-45 seconds at the typical dose, while a 5 gram dose—14 times the normal dose—is likely to induce unconsciousness in 10 seconds. Thiopental reaches the brain within seconds and attains a peak brain concentration of about 60% of the total dose in about 30 seconds. At this level, the subject is unconscious." Szuper, nem? De érdekesség: "Codul penal român din 1937 admitea eutanasia dar cerea următoarele condiţii : boală incurabilă (deci moarte inevitabilă), act cerut în mod repetat, consimţământ în condiţii legale. Alte legislaţii au  completat aceste cerinţe cu obligativitatea unei expertize psihiatrice şi autorizarea tribunalului. "Nem is tudtam. Talán nem is kéne már annyira csodálkozni hogy a 13-14 éves gyerekek rájöttek már melyik köhögés elleni gyógyszer a morfinrokon, és azt nyomatják feles vodkával, igy kerülnek elvonóra. Kezdek már semmin nem csodálkozni.

       Kezdeném azzal, hogy akinek nem tetszik hogy irok, vagy hogy állitólagosan szókimondó lennék, az ne olvasson. Egyszerű. Ez az ÉN blogom, és azt irok ide amit szeretnék. Pl akár azt is, hogy ha majd diktátor leszek, akkor majd kinyirom az összes cigányt, nah hogy pukkanhass meg. Nekem ez a véleményem, és lehet neked is ez lesz majd, ha 1-2 hiperpigmentált diszpédány kést fog rád. Addigis majd én ide azt irok amit akarok.

        Ha én führer leszek:

1. Az öreg embereknek külön buszjáratokat fogok inditani. De nem olyat mint a mostani 25E vagy 6E trollik, hogy több az öreg rajta mint fiatal. Egy ilyen elektromos pálcával majd nem engedik felszállni a 60 év fölöttieket. Hogyne... Már 26 fölött tilos lenne rá felmenni. Ez pedig azért a ma reggeli vénasszonyért, aki felszállt, és felállitott 2 gyereket a helyéről hogy ő ülhessen le, pedig egy méterrel hátrébb még volt legalább 5 hely. És azért a 6 fős öregcsoportért is, akik a 35ösön felállitottak egy fiatal lányt a nagy szájukkal, és amikor felállt csak akkor láttam rajta hogy terhes, mert vékonyka volt, és kb 3 hónapos lehetett. Ezek meg felállitották.

2. Eltörölném a választási jogot. Senkinek nem lenne. Utána pedig bevezetnék egy jogsiadáshoz hasonló rendszert. Aki majd szavazni (vezetni) akar, az vizsgázzon, és legyen engedélye (jogsija). A vizsga pedig két részből állna. Egy elméleti vizsga, amelyben felmérik az ember intelligenciaszintjét, illetve az elméleti tudását, ehhez hasonló kérdésekkel: mi a demokrácia, hogyan választják a miniszterelnőköt, hány kamrás a parlament stb. A második rész pedig egy parlamenti képviselő, vagy akárki politikai alapú beszédét összegezze. Mit értett meg belőle? Nah, és akkor nem tépném ki a hajam a buszon hallottaktól, nem lennének olyanok akik a szavazás után amikor megkérdik tőlük mire szavaztak aztmondják NOMINOMINALra, és nem vezetnék ökrök az országot. És lehet én sem kéne már diktátor legyek, mert rájönnének, hogy én csak jót akarok. :P

3. Bárki aki mást kényszerit arra, hogy passzivan mérgezze magát mellette 1 éves börtönt szabnék ki, illetve aki 7 év alatti gyerek jelenlétében rámer gyújtani, annak rögtön 2 járna. Saját magát mindenki úgy gyilkolja ahogy akarja, de azért mást hagyjon békén. Ja, és füvezni szabadna.

4. Igy a harmadik pont generálja a 4est, ami szerint dohányzó, alkoholista, drogozó nem részesül ingyenes orvosi ellátásban olyan betegségek esetén ami ezekkel kapcsolatos. Ha cigizel, tüdőrák? Fizesd. Egy jópáran átgondolnák életvitelüket. Nehogymár az olyanoktól vegyük el a kezelésre járó pénz, aki nem tehet a betegségéről, aki pl kitörte a lábát. Az orvosok drága idejéről ne is beszéljünk. Ezt pedig azért, mert felháboritó, hogy az alkoholista kap ingyenes receptet, mig 18 éves lány ospenkezelést nem. És azért is, mert ha nem lenne cigi és pia, akkor a fiziopatológia anyagom is felére csökkenne.

   Egyelőre ennyi pontba szedtem terveim. De még lesz. Addig is döntsd el, hogy imádkozol hogy ne legyek diktátor vagy inkább az én oldalamra állsz, és segitessz hatalomra törni.

Nah, nekem nem lesz bajszom. :P

      "....és még epekedsz. Kérsz még? kérd meg egy barátod vágjon kurvára pofon, hátha az helyrerázza a szétkúrt agyad. Nem lesz ez így jó kislány!..."

     Van még egy pár jó:

Ádám: "Ez megeszi, bazdmeg!"

Niel Armstrong: "Én oda ki nem megyek, bazdmeg!"

Nero: "Hú, de meleg lett, bazdmeg!"

A legfontosabb viszont, hogy sajna sajna bezár az Angyalok, és vasárnap Angyaltemetés van, 8tól, jön Palatka Gipsy Band, lesz buli, pia, gyere Te is, belépő ingyenes!

        Tengek-lengek egész nap. Egy jópár napja. Amikor elkezdődött, azthittem ilyen tavaszi bizbasz, hogy fáradt vagyok, de nem az. Annyira nincs izűk a napoknak... egyik a másik után, minden marad ugyanúgy. Már az egyetem sem érdekel, pedig talán eddig az tartotta bennem a lelket. Jelenleg azt sem tudom, hogy elakarom-e végezni, vagy mást szeretnék. Múlt félévben tanultam látástól elalvásig, és mégis volt 8asom is. Most? Egyáltalán nem érdekel. Már volt vagy 5-6 vizsgám, egyikre sem tanultam, van egy 9esem a többi 10es. Hol van ebben a stimulálás, a kihivás. Alszok, napozok, cicázom, és kb ennyi. Most még hallgatni sem tudok. Néha-néha beugrik valami amiért lelkesedek, de nem tart sokat. Már Ternipére sincs kedvem. Ja, és az aki a múltkor nem jött koncertre az bánhatja. Ma 3 vizsgám volt. Mégis jól aludtam az éjjel. :p. Ebben a végletes kedvtelenségben interneten is csak kószálok. De talán találtam valamit ami tetszeni fog, engem megmosolyogtatott, és az nagy teljesitmény. Az egyik egy ilyen agyonvihogott az élet nagy kérdesei volt, amiben viszont találtam újat: 1. miért nincs egér izesitésű macskaeledel, és 2. hogy miért viselnek a kamikaze piloták védősisakot? A legjobb viszont egy "A történelem leghiresebb bazdmegjei" cimű lista volt. Kedvecem: Teller Ede: "Hú, mekkorát robbant, bazdmeg!" :)) megyek inkább lefekszem. Elvégre vizsgázok mindjárt. :P Ja, és a gyűrüt majd láncon hordom.

http://www.trilulilu.ro/ildacica/2cb090e3e22af8

 

Sűrű sötét felhő vándorol a hegyeken,

Maradásom nincs ezen a vidéken.

S az van irva, fel a vándor felhőkre

Szerettelek Babám el kell váljunk örökre.

 

De nagy szomorúság ért engem egy vasárnap,

Más kislánnyal hirdették a Babámat.

Még szombaton nem hittem el, valóban,

Hogy te régi babám mással mész a fonóba.

 

Lány addig éli világát, lány addig éli világát

Mig szél fújja pántlikáját, mig szél fújja pántilkáját.

A pántlika könnyű ruha, a pántika könnyű ruha,

Mer' azt a szél könnyen fújja.

 

Nem zörög a levél ha a szél nem fújja,

Nem mondanám Babám ha igaz nem volna.

Titkos a szerelem félek a jóédesanyádtól,

Jön a szombat este elvállunk egymástól.

 

Csak az esik nékem olyan keservesen,

Hogy a régi Babám sirva jár előttem

Olyan büszke mintha sosem, sosem látott volna,

Mintha szeretője nem is lettem volna.

 

 

Neked pedig:

Az én szoknyám rózsaszin,

tegnap vette egy legény

ha mégegyett vett volna,

Két rózsaszin lett volna, hujuju

 

        Előrebocsátom, hogy aki nem látta még a Lost negyedik évadjának a végét, és nem akarja előre tudni, az itt álljon le az olvasással!

        Képesvoltam, mostanig, amikor 2 óra 53 percet mutat a gépem fennülni azért hogy megnézzem a szezonfinálét. Annyi mindent megtudtam hogy az nem igaz. Soha más ilyen sorozatot nem néztem, ebbe nagyon belehabarodtam, de én aki nagy fan vagyok, komolyan mondom nektek, ennek soha nem lesz vége. Nagyon reméltem megoldódik, nagyon, legyen jó vége, olyan jól indult, ne basszák már el, de nem. Nincs vége. Még 2 (!!!!!!!!!!) évad lesz. Azthiszem én azt már nem fogom idegekkel kibirni. Fantáziám úgy vallom van elég, kicsit nagyot néztem amikor jegesmedvék rohangáltak, és a fekete füst embereket ölt, de túlléptem rajtuk. Aztán nagyobbat néztem, amikor halott emberek jöttek vissza, azokkal beszélgetni lehetett, illetve a szigetet elmozditották a helyéről. De amikor most halott embereket kell feltámasztani, akik nem is jöttek el a szigetről mégis ittvannak, meghaltak de visszakell őket vinni. Na, mindennek van azért határa. És megtudtunk valamit? Nem, azt sem mi a medve, mi a fekete füst, mi van a suttogással, iletve egyáltalán mi a szar folyik azon a szigeten. Olyan ideges vagyok, mindjárt kel a nap, és én nem fogok tudni elaludni olyan ideges lettem. 4 éve nem tudok meg semmit. Ez olyan mint az egyetemi titkárnők, nem tudjuk, majd kiderül, és értesitünk titeket, vagy mint a politikus hitegetések hogy majd ezt megcsináljuk, de soha nem lesz. Én mondom nektek, hogy ha lesz még nem 2 szezon, hanem 6 akkor sem fogunk megtudni semmi. Lehet ők sem tudják mi lesz a vége. Vagy lehet hogy az egész Lost a Dharma Initiative kisérlete, hogy meddig lehet a népet hülyiteni. Nyilván EVerything happens for a reason, kár hogy csak mi maradunk ki ebből. Legalábbis én úhy érzem. De annak legalább örvendek, hogy Penny és Desmond megtalálták egymást, remélem boldogan élnek majd, hacsak a fekete füst fel nem falja őket. Igy tehát, lassan 3 óra és 16 perckor hivatalosan lemondtam a Lostról, kérem szépen segitsetek majd ha látjátok nehezen megy a rehab, én nekem ennyi elég volt, köszönöm szépen. Még mindig fenntartom, hogy a doki a legjobb srác a sorozatban természetesen Sayid után, hogy Charliet teljesen felesleges volt megölni, és hogy.... ennyi. na, jóccakát.

 

          Szőkéztek már le engem. Tudjátok, abban az értelemben... Nem esett mindig jól, de vérig nem sértődök egy ilyenen. Azt viszont sosem tagadtam, hogy néha annyira szőke tudok lenni, hogy nem igaz. Ritkán, de akkor ütősen. :) A mait muszáj elmeséljem, top 5-ös.

          Azt tudja mindenki hogy kb egy éve Nagybányára szóló személyim van. Régi sztori miért, a lényeg az, hogy az ottani cimemet azóta max kétszer használhattam. Még csak nem is tudom kivülről. Eddig minden oké.

          Ugyanakkor tesóm ballag, ugye ilyenkor az ember mindenkinek küld ballagási meghivót, kártya, képek, tudjuk... Egy hete körülbelül nyomozzuk a testvérem keresztszüleinek pontos cimét, nem túl szoros a kapcsolat, igy érthető. Egy hete apukám, nagymamám, mindenki kutatja a cimet, mert hát nem hivhatja fel a saját keresztanyját, háááát tudod, hol is laksz?

          Ma szól a telefonja Évinek, felveszi, apukám az, mondja van papir? Mondom igen, diktáld. Irom: Bulevardul Independentei..... de ismerős..... numarul 8..... ööööö jártam én ott? ap.... BAIA MARE!!!!!!!!! Mondom nem igaz, oda szól a személyim, és nem esett le, hogy a tesóm keresztszüleihez szól a cimem. De mentségemre, senkinek nem esett le, senkinek, pedig nem titok ez. No, beismerem, ma szőke voltam. :( Te hányszor nem ismertek fel a saját cimed?

      Kezdeném azzal hogy ezúton üdvözlöm az osnabrücki barátosném, aki olvas engem, én szépen lassan tudogatom meg olvasóim kivoltát. :D Még arra lennék kiváncsi ki olvas konstansan Operával meg Safarival, mondja meg ha jobb-e mint a Mozilla, én nyitott vagyok minden újra. :).

       Ez a Hi5 egy akkora kibaszás hogy az nem igaz. Régebb ugye mindig az volt, hogy gyorsan mindenki lesasolta hogy ki nézi az adatlapját. No, aztán egyszercsak észrevettem hogy micsoda pangás van, erre mondták nekem, hogy az azért van, mert hogy ellehet rejteni, hogy ne lássák te hol jártál. Mondtam okés, csinálják meg nekem is. Igy kezdődött hogy jártunk boldog-boldogtalan adatlapján, csak mert de érdekes volt, hogy nem jön rá. Hahaha. Lassan el is felejtettem. Épp ezért mert az enyém igy bevolt állitva, bárkinek engedten belépjen az enyémmel kuksoljon másokat, meg én is jártam mindenhova, elvégre senki nem tudja meg. Igen ám, de pár napja észrevettem, hogy olyan emberek néztek vissza, akik másképp nem lett volna hogy az én adatlapomra vetődjenek, és kipróbáltam. NEM MŰKÖDIK MÁR! Világ, vigyázz merre járkálsz, már nem érvényes a dolog. Micsoda problémák, ugye? Pedig még mindig azt irja hogy nem láthatja más ha VISITELEK.

       No, térjünk reálisabb mezőkre. Ma rájöttem, hogy én olyan szerencsés vagyok mint 7. Első sorban, mert sok kedves ismerősöm van, akik kedvesek voltak, és nem felejtkeztek el rólam. Megleptek. Épp azok köszöntettek fel, akikre nem számitottam, és azok nem, akikre számitottam, legalábbis nem mindenki. De hát van ez igy. Nem? Éééés kaptam virágocsiiiiiit (átvett szó, tudja az akitől ;) ). Ma végre eljutottam én is Starbucks-ba, sok jót hallottam róla, nagyon hires, meg sokan irigykednek hogy Kolozsváron van, bezzeg itt meg ott nincs. Gondoltam akkor használjuk is ki. És naaaagyon jó, ajánlom a csokis meg fahéjas tejes kávét, fincsiiii. Csakhogy a hasonló drága franchise helyekhez illően, itt is az árak kicsit elszállnak, de hát egyszer lesz az ember fia jelen esetben lánya 21 éves. Ma épp aztmondta nekem valaki,  hogy látod, ne búsulj hogy öregedsz (mintha ez engem izgatna.... :P kérem szépen, én friss vagyok mint a ma szedett akármi) mert Amerikában legalább már ihatsz sört. Igazat adtam neki, mostmár csak azt kéne kitalálni hogy jussak el ÁÁÁÁÁÁÁmerikába. No, és aki hozzám hasonlóan könyvtárazni szokott, és közben lefele szokott esni a feje kávé nélkül, annak ajánlom, hogy nézzen el ide, mert naaaagyon jó termoszaik vannak, meg csak ilyen rendes poharak is, aminek ilyen teteje van. Teljesen minimalista stilus, nekem bejön. Ez azért releváns, mert engem pl sosem engedtek be csak ilyen tetős pohárral. No, de ahogy megkapom a következő ösztöndijam, kivánságom termosz. :) Mire nem megy el az állam pénze.... Ejnye.

      Hogy pörgök itt éjjeli egy órakkor.... Ki mondta hogy fáradt vagyok? És ma tudtam meg azt is, hogy 9est kaptam arra a 7 kredites vizsgámra, amiért szartam össze magam, végül alig tanultam rá, mert kedves ismerősökkel hajnali 6 óráig piáltunk, utána elképzelitek kinek volt kedve tanulni. Épp vizsga előtt egyszer átfutottam, és úgy mentem vizsgára is, hogy megbukni épp nem fogok, de javitani biztos menni fogok. Lassan érlelődött bennem, hogy háááááát, ha lesz egy 8as, mégsem veszem át mégegyszer a barom nagy anyagot, de háááát annyit úgysem kapok. Mikor ma meghallottam, azthittem a tanárnő nyakába ugrok. Mivel van még egy másik Szabó Ildikó és sokszor összekevernek minket, gondoltam arra hogy lehet most is ez történt, mivel ő 5öst kapott, de kiderült tényleg az enyém a 9es. :D :D:D:D. Kezdek rájönni, hogy nekem a piálás és a tanulás nagyon jól mennek együtt. Érettségi előtt amikor földrajzot tanultam, általában éjszaka volt, és mindig együltömben piáltam, olyan jól elképzeltem hogy jönnek mennek a folyók, hogy földrajz volt az egyetlen szintisza 10es irásbelim. Azthittem az véletlen volt, de kezdem észrevenni hogy talán bejön. :)))).

       Mit terveztem még ide.... Mit? Nem is mondtam azthiszem hogy megkerült a macskaaaa, szegény hadiállapotba, de ez már egy másik sztori. De már  jobban van :) azonban aztmondta a doki, hogy egy élete biztos elment. Lassan kidölök. Jó éjt Nektek is.

     Mint a szorgalmas egyetemista felkelek én is időben, mivel ma 4től nagy vizsga van, gondoltam még előtte bemegyek könyvtárba tanulni, mert hát itthon nem tudok. Fel is ébredek időben, de azt az óriási hibát követtem el, hogy bekapcsoltam a gépet. Igy amikor már mennék el, látom, hogy a torrent 450kB per másodpers szakitja a kedvenc filmjeim. Murphy törvénye vagy mi a szösz, életemben a saját gépemen még ennyivel nem láttam tölteni. Máskor van pofája ott 7.8kB-al tölteni, ezt most direkt csinálja, ne legyen szivem kikapcsolni. :( Igy van az, hogy hétfő reggel 8 óra 06 perckor itt ücsörgök, ahelyett hogy már könyvtáraznék.

      Ha nem én mesélném, el sem hinnétek. Ugye? Ugye? Kérem szépen most bemutatom hogy beszél egy 30 éves sebész bácsi, aki tanárunk is, és aki bármikor téged is operálhatna ha kórházba kerülsz.
Alaphelyzet: anatómia óra, ő áll középen, mi a sok tudatlan bámuljuk a vesét. Jön ki belőle ugyebár a húgycső, artéra és véna. Mondom én, majdnem ugyanúgy néznek ki mindhárman. Gyorsan mutatja, tehát én a kérdést jogosnak véltem. Tehát megkérdik:
- Bine, şi până la urmă, unde trece urina?
Tanár: - Aicea nia, hăpt inainte.
Azthittem hátast dobok azon perc.

Pár napja már valamit mind irni akarok, néha eszembejut, de mire géphez érek annyi. Na, de most megvan, és valójában mutatni akarok! Mindkét fénykép Magyarországon készült, az első Nyiregyházán, a második pedig Budapesten. A központban, "ottan" benne :) Lehet kommentelni, és mosolyogni :)

     Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem magában csak ez az idő is kikészit. Hol a lang veten ki, hol elázol, aztán fázol. De már egész héten ilyen pisilangyos kedvem volt, és csak ma esett le, hogy talán ez a tavaszi aszténia, na te megvillant valami, de nekem ilyen majdnem soha nem volt, nehéz volt megismerni. No, de teszek ellene.
     Erre az egészre még az is hiányzott, hogy elveszett a cicám, mar 2 napja nem jött haza, még csak enni (!) sem, tehát, kezdek beletötödni hogy volt macskám, nincs macskám. Persze csak egy állat, nem kell tragédiát csinálni belőle, de azért mégis 2 évig pátyolgattam, meg a szobámban aludt mindig... Hát... Hiányzik... Még akkor is ha olyan rosszcsont volt.
     Olyan pangás van messengeren is hogy hihetlen. Mindenki vagy tanul, vagy dolga van, senki nem kapható dumára sem, nem hogy a szobából való kimoccanásra... :( Talán nekem is tanulni kéne... De akkor megint: ebben a semmi időben?

     Tegnap volt vásárlásos éjszaka a Sora-ban, éjjel kettőig lehetett menni, és ilyen 30-70%-os leárazások voltak. Nem vagyok a sorás cuccok hive, általában ugyanaz a modell, és minőség, mint a piac, csak drágábban, mert ugyebár központ, de azért mégis elmentem, mert ilyen csoportos-barátnés cucc volt, és hát szétnézni csak nem árt, lássuk mi a felhozatal. Végül csak tesómmal maradtam a nagy csoportosulásban, de sebaj. Emberek, nekem a tűrőképességem elég jó, komolyan mondom, és shoppingolástól rosszul még nem lettem, de a tegnap valami iszonyat volt, egy adott ponton már éreztem, hogy a grandhisztihez nagyon közel vagyok. Voltál már szaunában? Na úgy képzeld el, csak hogy kb 50 emberrel több mint a normálkapacitás, és ezek mind hozzádérnek, és lökdösödnek, és rádszuszognak, és mindenki kapkodik, lever dolgokat, nem figyel, ideges, miért nem szoltál hamarabb kártyával fizetsz? tipusú rikácsolás mindenfelől. És kb 20 percet álltam amig egy felsőt felpróbáltam. Na amikor ebből a boltból kijöttünk, egyenesen hazafele vettük az irányt. És igy lett a nagy vásárlásból a nagy semmi. Legalábbis én semmit nem vettem. Heh, rajtam nem fogtak ki az amolyan marketinges fogások. Mentünk haza, illetve mentünk volna, ha nem dézsából öntötték volna... Erre a tesómmal leültünk a sora elött arra kis valamire, ő is beszélt telefonon, és is. Én anyukámat hivtam jöjjön utánunk, ne ázzunk már agyon. Mondja nem jön, mert már beparkolt, jöjjünk haza taxival. hát jó. De lényeges hogy tesóm még mindig beszélt telefonon, tehát a beszédből nem figyelt semmire. Én látom jön egy taxi, de odamegy egy srác elveszi, mondom tökéletes, de már kiszúrtam a következőt, aki leakart parkolni. Látom egy másik srác felé tart, mondom nem lehet igaz, felállok, elkezdek felé szaladni, közben akkor fejeztem be a beszélgetést anyukámmal, mondom "na akkor csá, Éviiii megyünk". Drága kedves elbambult testvérem csak akkor kapja fel a fejét, amikor én már behuppanok a taxiba, és kétségbeesetten néz rám hogy mi??? Intem gyere, jön beül, de idegesen néz. Kérdem mi van? Kiderült, hogy ő az egészből annyit kapott el, hogy ülünk, ülünk, egyszercsak felugrok, annyit hall, hogy csá, és elszaladok. Azthitte megláttam valaki ismerőst, és beültem az autóba vigyen haza. TEHÁT: az én kedves, drága és legfőképp egyetlen tesókám kinézi belőlem, hogy otthagyom a város egyedül a viharban. Szép. Nem?   
     No, talán úgy néz ki mégis felpörög a ma este. Játszani fogunk, én leszek a rossz bácsi-néni. Ez pontosan úgy zajlik, hogy elővesszük a naiv, és mindig játékos kedvű kutyánkat, Évi, aki a gazdája aztmondja neki, üljön le, és ne mozduljon, és pedig csalogatom. Kajával, játékkal, ronggyal piszkálom. Ha elmozdul, Évi rákiabál, ha jó kutya megdicséri. Muszáj, mert ha nem elfelejti amiket tanult. :) Muhaha

    Ugye de csúnya dolog ha valakibe amiatt kötnek bele, mert magyarul beszél. De mint hétvégén kiderült, mi is piszkáljuk a románt abban a percben ahogy a többség mi vagyunk. No, de mivel ezt a témát már mindenki unja, mondok én egy jobbat. Nem velem történt meg. Megy az utcán egy lány és egy fiú. Magyarul beszélnek. Egy ARAB srác odamegy, és aztmondja nekik, legyenek szivesek románul beszélni. Tessék? Hogy ki beszél? És mit akar? Nyilván egy táskát érdemelt volna a fejébe, de ők a meglepetéstől szólni sem tudtak. Lehet én is kiakadtam volna :(. Szerintetek is ő otthon a bebugyolált lakótársaival románul beszél. Csak azt elfelejtettem megkérdezni hogy ezt nekik milyen nyelven mondta? De megkérdem! Hihetetlen. Semmi bajom az arabokkal alapból, de azért mégiscsak döntsük már el ki az asszony a háznál! :P

    Igy ma kétszer is csodálkoztam el azon mekkora lehet az emberi pofátlanság. Irom is a másodikat. Az anatómia óra ritkán lyukas. Annyira ritkán, hogy azt sem tudtuk mit kezdjünk magunkkal ma, amikor volt 2 szabad óránk. Hát mit csinál az a szegény egyetemista, aki kórházba jár órákra? Keres valami érdekeset. Mivel a legnagyobb forgalom a sürgősségen szokott lenni, és ott is a legérdekesebbek a dolgok, hát vesz egy üditőt, és kiül bámészkodni. Groteszk, tudom. Két dolgot lehet nézni, ha jön a SMURD valami jó kis esetet, ha megy a Smurd, akkor pedig jó mentős srácokat. Igy bámészkodunk ma a fák és bokrok árnyékából, mikor egyszercsak megtelik az udvar smurdos kocsikkal (óóó, de szépek), illetve mentővel. Annyit megtudunk autóbaleset lett. Hoznak is egy-két embert, aztán pedig egy fiatal csajszit, aki kiabál. nézzük mi van. Állitolag ő volt a balesetokozó, és még neki állt fennebb. Mondja: "Hagyjanak, hagyjanak, volt nekem még balesetem, tudom én mi az eljárás". Mi vaaaaan? Én, ha tudnám hogy az én hibámból egy embert is a sürgősségre kellett hozni, én úgy hallgatnék, azt sem tudnám hogy könnyitsem meg a többiek dolgát, hogy segitsek. Nem hogy nekem legyen a nagy szám. Hihetetlen. Az ilyet meg kell kötözni, be a hideg viz alá. Mit gondol az ilyen? Azért mert volt egy hülye aki jogsit adott neki, illetve volt egy apja vagy fiúja aki erős autót rakott a segge alá, játszodhat mások életével? Úgy felhúzott, nem igaz. Egy ilyen "véletlen" nyakonvágást érdemel. No, innen spionkodunk mi. Elfoglalod a helyem, harapok.

No, de van jó dolog is. Régi, csak most jutott eszembe. Mondjuk lehet hogy ez az én nemtudásom, de azt pl hányan olvassák a blogot, azt tudom látni, de azonkivül hogy honnan vagy ki nem. Tehát gőzöm sincs kik vagytok. De voltam Székesfehárváron konfirmáláson, és odajön egy néni hozzám aztmondja, a lányom mondta hogy tetszik ahogy irsz a blogon. :-???? Azt sem tudtam hova tegyem, annyira meglepett. Ilyen messze pötyögök? Tehát ezúton köszönöm, és üdvölöm a budapesti olvasóm! :)

Utolsó kép. Hát nem k*******a jó?

     Nagyon fontos dolog történt. Saját magamnak, és annak aki szeret :p. Hétvégén történt, de a tegnap éjjelig fogalmaztam. Egy kedves srácnál voltam. Nem is srác. Inkább férfi. Mutatni szeretett volna nekem valamit. Parányi dolgot. Az én tenyerembe tette, én engedtem, és ott figyeltük a kis érdekes valamiket. És megmagyaráznom nem kellett semmit. Aki ismer az rájön ;)

Eszembejutott még egy....

Szerintetek sem poénos hogy a kórházban a hullás bácsit úgy hivják hogy BONCZ?

    Komolyan mondom, néha olyan fura dolgok történnek körülöttem, hogy én csak nézek, másoknak pedig fel sem tűnik, én pedig mindig azon morfondirozok, hogy vajon normális dolog-e vagy a többiek csak nem figyelnek. Megosztok egy párat.
    Ma jöttem a hazafele az 1esen. Egy anyuka felül egy kb. 3 éves gyerekkel. Teljesen cukorfalat, szép, ügyeske, miniatür emberke óriás csillogó szemekkel bámul ki a még álmoska buksijából. Leülnek, és a következő beszélgetést folytatják:
Anyuka: Volt ma Balázs óvodában?
Gyerek: Igen.
Anyuka: Játszodtál vele?
Gyerek: Igen.
Anyuka: Verekedtél ma?
Gyerek: Nem.
Anyuka: Lássam az arcodat!
A gyerek naivan és együgyűen odafordul, még álmoska és lassú.
Anyuka: ok. És a kislányok haját meghúztad ma?
Gyerek: Nem.
Anyuka: És a te hajadat meghúzta valaki?
Gyerek: Nem.
Anyuka: Megharaptál-e valakit? Téged megharaptak?
Gyerek: Nem.
Anyuka: Hát.. Egy jó nap volt az oviban....

   Gondoljatok bele milyen egy átlagos nap az oviban... Hát én félteném a gyerekem. És ha igy haladunk, milyen lesz az ovi mikor nekem is gyerekem lesz. Rossz belegondolni.


Újból suli van, de jóóóó... lenne. Ezen már rég gondolkodom, de még mindig nem jutottam semmire. Az orvosi és gyógyszerészeti egyetem komolyan mondom majdnem minden egyes épületében egyben van a férfi és női vécé. Kettő az egyben. És  ugyebár tudjuk, hogy az ember sokmindent kibir, ha elhinném hogy talán anyagi alap hiányának tudhatnánk ezt be, talán nem is zavarna, de ne mondja nekem senki, hogy épp nekünk, akiknél 40 milla egy év, illetve a külföldieknek 4000 euro, nincs pénz budira. A könyvtárban is ilyen vécé van. Engem kimondottan zavar, hogy bemegyek, és ott négertől törökig, romántól arabig, lánytól fiúig minden van. Ráadásul az ilyen elválasztós vécélnek hiába van ajtajuk, mert ugyebár bezárni nem lehet. Komolyan mondom, az egyetemen vécézni teljes ilyen Mision Imposible-be illő feladat, ahol ajtót kell fogni, egyensúlyozni, nehogy valamihez hozzáérjél, mert lerohad az ujjad, illetve nagyon elnézőnek kell lenni másokkaé szemben. Én arra hogy ez miért van, egyetlen magyarázatot kaptam: akik a pénz igazgatják úgy gondolják, hogy anatómia órákon úgyis már annyi mindent láttunk, hogy ez már csak amolyan semmiség. Hát nekem nem az.... :-s De persze traktorra van pénzünk. Az kell az UMF-nek. Arról képet is csináltam, csak megkeresem az adatkábelt, dokumentálom is ;)

Na, jó, mégiscsak vannak kedves pasik! de ritkaságszámba mennek, ezt még mindig fenntartom ;)

Bassza meg, hát mi a fasz van itt, a pasiknak vagy nőkjuk van, vagy elutaznak fél évekre, vagy idegbetegek, vagy túl fiatalok, vagy buták, vagy műveletlenek, vagy rondák, vagy ridegek, vagy buzik, vagy szerelmesek, vagy akkora az arca, nem fér be az ajtón, vagy rohadt kis kurvák, elegem van az összes kibaszott postaládából, megőrülök, esküszöm, hogy megőrülök ettől az egésztől! (Egyetleneim) No comment

    Annyi minden érdekeset szerettem volna irni, de most valami mást kell sürgősen leirjak, mert késöbb nem lesz releváns, habár lehet hogy igy is elkéstem egy cseppet. :(
    Én teljesen, totálisan, bármit akartok felvagyok háborodva, de igy Húsvét tájékán ez már szokásos. Nagyon nagyon elszomorit a barik mészárlása ami ilyenkor történik. Magyar húsvétkor nem is annyira, inkább most. Hihetetlen nagy kegyetlenségnem tartom őket kinyiffantani, lenyúzni, aztán meg elszopogatni, nagyot csapva a hasunkra, de jó kis inyencség volt a zsenge husi. Most is a kezemen libabőrös lesz. :(. Persze nyilván, azért vagyunk mi a táplálékpiramis legfelsőbb fokán, hogy mi együk az állatokat, de hát szegény barik. Hétvégén egy Juhmérésen voltam, ami egy kisebb-nagyobb ünnep a falu életében, és azt jelöli, amikor a juhokat megfejik, eldöntik kinek mennyi tej jár majd, és kihajtják őket a rétre. Egy egész nyáj volt ott, viszont bari alig maradt egy pár, elvoltak keritve, talán 7-8 lehetett, bevittek oda, ők voltak a szerencsések, akik túlélték a Húsvétot, de akkor is a gazda mesélte, hát azt is levágtam volna, dehát nem volt vevő. áááááá. El is szomorodtam. Azután egyiket simogattam, és felemeltem, mert beszorult. Annyira könnyű volt. Egy állatgyerek, mit is tud ő az életről. Közben belegondoltam, mennyire kegyetlenek vagyunk mi emberek. Általában megvárjuk amig az állat megnő, kifejlett állat lesz. Ki eszik egy hetes csirkét? Vagy 1 hónapos marhát? Akkor minek ennénk zsenge barihúst? Én sosem. Szerencsétlenek alig születtek meg. Ez a dolog mindig elszomorit igy húsvét táján. Ezennel megengedem magamnak azt javasolni mindenkinek hogy NE vegyen bárányhúst, mert ha nem veszünk, vágni sem fogják őket. ANélkül sem lesz csonka az ünnep. Úgysem a lakomáról kéne szóljon. Az viszont biztos, hogy ha én egyszer elnöknő leszek, vagy az elnők titkárnője, addig nem nyugszom, amig olyan határozatot nem fogad el a Parlament, ami TILTJA a bárányvágást. Utóbbinak sokkal több esélye van, (kérlek Levi, ne feledd, ha elnök leszel, vegyél fel titkárnőnek. Kávét tudok főzni. Bárányt NEM! :P) No, de ez komoly. Ne vegyetek bárányhúst.

       Ma Föld napja van! Úgy gondoltam hogy ezennel megragadom az alkalmat hogy népszerűsitsem eme zöld ünnepet, és ugyanakkor elmeséljen egy vicces történetet, ami nekem mindig eszembejut, amikor a Föld napjáról hallok.

       Ez még anno 11.-ik osztályban történt, nálunk a liceumban mindig megünnepeltük, vetélkedőket szerveztünk az 1.-8.nak, mindig nagyon érdekes volt. Abban az évben viszont különlegesebb volt, mert én voltam a bemondó-felkonferáló-vetélkedő vezető egy fiúval. Igen érdekes volt, akkor csináltam ilyesmit elősször ennyi ember előtt, és nyugodtan bevallom hogy izgultam ám. Ezek a fiatal gyerekek mindig hamar megkapják a gyenge pontjaid, és viccesnek is találják. Ez ilyen diákmanifesztálodás volt, de együtt tanárokkal, igy annál még görcsösebben figyeltem arra, hogy ne hibázzak, tudjam a szövegem, ne veszlődjek el ha hibázok, ne szóljak bele a másik mondanivalójába, és legfőképpen hogy megfelelően legyek felöltözve.

      Napokkal azelőtt elterveztem hogy egy egyszerű fekete blúzot fogok hordani, egy fekete fehér-babos térdig érő szoknyával, ill. fekete harisnyával, magassarkúval. Elegáns is, visszafogott is. Eddig minden ok. Azonban amikor készülni kell, észrevettem, hogy az egy szem hordható harisnyám kilyukadt(létezik nőnek ennél nagyobb vesztimentáris katasztrófa?). Időm újat venni nem volt. Hát elkezdtem kutatni. Komolyan a szekrényem kiforditottam, de nem volt. Egy pár szép harisnyám volt még, ami csak ilyen combos harisnya volt, áááá utálom azokat, de mivel harisnya nélkül nem mehettem mert hideg volt, más összeállitást kifundálni meg nem volt időm, igy hát elindultam úgy. Más útközben éreztem hogy nem volt túl nagy ötlet, mert csúszott jobbra balra, de hát már elindultam. Oda is értem, hamar átnéztem a szöveget, és kezdtünk is. Folyik, dúl az élet, én már alig vártam a szünetet vagy valamit, a harisnyám csúszott lefele. Gondoltam még szerencse nem rövid a szoknyám. Következett a vetélkedő, amikor ilyen logikai, biológia ill. fizika feladatok voltak, általában 4-5 perces gondolkodási idővel. Fogtam az alkalman, azthittem senki nem fogja észrevenni ha én bebújok a függöny mögé, és elintézem a problémát. De sajnos ez nem igy történt. Én sunyin be, de kedves aranyos meg minden Levi osztálytársam, ugyancsak szervező hirtelen észrevette nem vagyok, odajön, és óriási lendülettel ránt egyet a függönyön, hogy "Hát te meg mit csinálsz itt?", ezennel nyilvánvalóan leleplezve titkos akcióm. Nem kell szerintem mondani a diszteremnyi kisgyerek előtt mennyire jól éreztem magam ebben a pozitúrában, plusz a tanárok. Nem tudom megmondani hányan vették észre, de pont elég volt ahhoz, hogy azóta ne hordjak olyan harisnyát, a Föld napjáról mindig ez jusson eszembe, és hogy Levivel bármikor eszünkbejut, legyen min kacagi. :) Jah, és azóta nem vezettem Föld napot! :P

   Még a youtube-nak is Föld napjás témája van, de jóóóó.

     Ez mar két hetes, de most láttam, hogy csak vázlatnak lett lementve:(

     Iskolás éveimet nem egy hires neves liceumban kezdtem, egy közönséges lakónegyedi, családi hangulatú iskolában. Nagyon elvoltam benne. A környékbeli magyar gyerekek mind oda jártak, csak egy magyar osztály indult. Érdekes kis csapat voltunk, akkor teljesen normálisnak tűnt, de most igy visszanézve látom mennyire sokfélék voltunk, és mennyire más közegekből jöttünk. Volt akit lovas szekérrel hoztak iskolába, volt akinek az iskolaszereit mindig külföldről hozták, volt aki pénzt lopott a szüleitől, és volt akit úgy neveltek, hogy ha ellentmond lány létére a fiú kistesójának, azt megverik. De amikor odakerültünk, hogy képességi vizsgára kellett mennünk, azért mindenki eggyet akart: átmenni rajta, és egy jó liceumba kerülni. Nyilván volt akinek sikerült, és volt akinek nem. Én személy szerint annyira bevoltam rezelve, hogy már azt is elképzeltem, hogy mi lesz ha nem jutok be, akkor majd nem baj, mert majd elmegyek elárusitónak vagy akármi, és csak nem lesz világ vége. Igy nagyon együttéreztem azokkal akiknek nem sikerült. Miután mindeki valahova bejutott vagy nem, még egy párszor összeverödtünk, de nem volt az igazi. Mivel már teljesen más volt az érdeklődési szféránk, nagyon nagyon hamar eltávolodtunk egymástól. Azok akik liceumba kerültek nem is annyira, de szaksulisokkal alig alig találkoztam. Lassan-lassan el is felejtettem őket. Teltek múltak a liceumi évek, amig az ember eljutott oda, hogy biza biza érettségizni kellett. Engem személy szerint nagyon kikészitett a 12.-ik, már május táján kivoltam, alig aludtam, tanultam mind felvételire, mind érettségire, frusztrált az idő telése, a ballagás körüli veszekedések, de na tudjátok... És ekkor futottam össze egy volt osztálytárssal. Munkából jött. Ő szaksulit végzett, diplomája volt, és egy bútorgyárban dolgozott, gépnél ült, másokat utasitott, és ezelőtt 2 évvel 8 millás fizuja volt, ami nekem rengetegnek tűnt akkor. Akkor viszont teljesen kétségbeestem, hogy mi lesz velem, belőlem, az életemből? Lesz egy érettségi diplomám, amivel talán majd kitörölhetem a s***em ha egyáltalán lesz, egy olyan világban, ahol egy érettségizett ember kevesebbet ér mint egy jó szakember. Komolyan elgondolkotam rajta, hogy nekem is szaksuliba kellett volna mennem, hogy ők sokkal okosabbak mint én, mert hiába tudok én pascalban programot irni, és deriválni integrálni, mert azzal 5 lejt nem fogok keresni. Habár mosolygósan próbáltam végighallgatni a mondandóját, amikor elmesélte, hogy egy másik volt osztálytársunk pl egy 5 csillagos étteremben szakács, azthittem a sárga irigység kiüt rajtam. Nem szép, tudom, de ez volt.... Hazamentem, bezárkoztam, és egész délután sirtam, hogy belőlem semmi nem lesz, és hogy elrontottam az életem. Na, de lassan lett érettségi diplomám is, sikeresen elvégeztem a liceumot, és rájöttem miben lelem örömöm, és mi szeretnék lenni. Néha még mindig felmerült bennem az a találkozás, de próbáltam elnyomni, örvendtem nekik, és mentem előre.

        Ma viszont fura dolog történt. Családostól kimentünk egyik mallba kajálni, mert hogy teljen a vasárnap, meg főzni se kelljen, és éhezni sem. No, de ahogy eszegetünk, jön egy srác, anyukám hamarabb felismerte mint én. Levente volt, egy volt osztálytárs. A mallban dolgozott, szedte össze az asztalokról a tálcákat, és letörölte. Azt hittem nem látok jól, alig ismertem meg, a mindig vidám, nagyszájú fiú, legalább 4 éve nem láttam. Vagy összement, vagy én lettem magasabb, de már csak fizikailag sem tudtam fenézni rá. Hihetetlenül alázatos volt, ugyanakkor kedves is, és ami a legfurább volt, hogy boldognak tűnt. Boldog volt a saját helyzetében, a munkájában. Egy nap 13 órát dolgozik, ötletem sincs mennyiért. Remélem nem érti senki félre, nem nézem le az ilyen munkát, nekem csak az volt fura, hogy ismerős "szolgál" ki, és hogy annak ellenére, hogy ugyanonnan indultunk, mennyire máshol vagyunk most, még csak 10 év múlva sem. Én elszomoritónak találom. És azt is,  hogy én is lehetnék ugyanazzal az erővel az ő helyében.  Engem teljesen zavarba hozott a dolog.

 

Hazafele végig ezen gondolkoztam. Annak ellenére, hogy a társadalmi példa ugye mindig aztmondja, hogy tanulni kell és jó, a családban is mindig aztmondták nekem, talán most elösszőr rájöttem arra, hogy igen, nagyonis jól tettem hogy továbbtanultam, és hogy egyetemre jöttem. Talán még egy pár évig csak ösztöndijam lesz, és még rengeteget fog kelleni tanulnom, talán megéri. És lehet hogy mégis, belőlem is lesz valami. :)

 

Ha én egyszer nagyon
megöregszek,
Akkor engem kislány sirat.

Tántorgok majd némán az úton,
a járda szélét keresem én,
állok majd a csukott ajtó
előtt, a kilincset szorongatom én.

Nem merek majd oda belépni,
nem tudom, mi vár ott rám,
lassítanám az időt, ha tudnám,
de bizony azt már nem lehet.

Gondolnám, hogy hazudott az élet,
mert úgy tett, azt higgyem róla.
Nem jön el a vége sosem,
s a boldogság örökké tart.

Mikor fiam elmegyek én Tőled,
csak azt kérem, annyit kérek én,
mosolyogj sokat, ne sajnáld mástól,
mint, ahogy azt én tettem veled,
hogy az utolsó emlékünk
egymásról egy szép mosoly legyen.

Ha én egyszer nagyon megöregszek
Keresni fogod-e még a társaságom?

 

 

Elfelejtettem, hogy leadják az egy órás mősorunkat, az unitárius webrádión, még nem tudo mmikor, de szólok ;)