Ha én egyszer nagyon
megöregszek,
Akkor engem kislány sirat.
Tántorgok majd némán az úton,
a járda szélét keresem én,
állok majd a csukott ajtó
előtt, a kilincset szorongatom én.
Nem merek majd oda belépni,
nem tudom, mi vár ott rám,
lassítanám az időt, ha tudnám,
de bizony azt már nem lehet.
Gondolnám, hogy hazudott az élet,
mert úgy tett, azt higgyem róla.
Nem jön el a vége sosem,
s a boldogság örökké tart.
Mikor fiam elmegyek én Tőled,
csak azt kérem, annyit kérek én,
mosolyogj sokat, ne sajnáld mástól,
mint, ahogy azt én tettem veled,
hogy az utolsó emlékünk
egymásról egy szép mosoly legyen.
Ha én egyszer nagyon megöregszek
Keresni fogod-e még a társaságom?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.