Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem magában csak ez az idő is kikészit. Hol a lang veten ki, hol elázol, aztán fázol. De már egész héten ilyen pisilangyos kedvem volt, és csak ma esett le, hogy talán ez a tavaszi aszténia, na te megvillant valami, de nekem ilyen majdnem soha nem volt, nehéz volt megismerni. No, de teszek ellene.
     Erre az egészre még az is hiányzott, hogy elveszett a cicám, mar 2 napja nem jött haza, még csak enni (!) sem, tehát, kezdek beletötödni hogy volt macskám, nincs macskám. Persze csak egy állat, nem kell tragédiát csinálni belőle, de azért mégis 2 évig pátyolgattam, meg a szobámban aludt mindig... Hát... Hiányzik... Még akkor is ha olyan rosszcsont volt.
     Olyan pangás van messengeren is hogy hihetlen. Mindenki vagy tanul, vagy dolga van, senki nem kapható dumára sem, nem hogy a szobából való kimoccanásra... :( Talán nekem is tanulni kéne... De akkor megint: ebben a semmi időben?

     Tegnap volt vásárlásos éjszaka a Sora-ban, éjjel kettőig lehetett menni, és ilyen 30-70%-os leárazások voltak. Nem vagyok a sorás cuccok hive, általában ugyanaz a modell, és minőség, mint a piac, csak drágábban, mert ugyebár központ, de azért mégis elmentem, mert ilyen csoportos-barátnés cucc volt, és hát szétnézni csak nem árt, lássuk mi a felhozatal. Végül csak tesómmal maradtam a nagy csoportosulásban, de sebaj. Emberek, nekem a tűrőképességem elég jó, komolyan mondom, és shoppingolástól rosszul még nem lettem, de a tegnap valami iszonyat volt, egy adott ponton már éreztem, hogy a grandhisztihez nagyon közel vagyok. Voltál már szaunában? Na úgy képzeld el, csak hogy kb 50 emberrel több mint a normálkapacitás, és ezek mind hozzádérnek, és lökdösödnek, és rádszuszognak, és mindenki kapkodik, lever dolgokat, nem figyel, ideges, miért nem szoltál hamarabb kártyával fizetsz? tipusú rikácsolás mindenfelől. És kb 20 percet álltam amig egy felsőt felpróbáltam. Na amikor ebből a boltból kijöttünk, egyenesen hazafele vettük az irányt. És igy lett a nagy vásárlásból a nagy semmi. Legalábbis én semmit nem vettem. Heh, rajtam nem fogtak ki az amolyan marketinges fogások. Mentünk haza, illetve mentünk volna, ha nem dézsából öntötték volna... Erre a tesómmal leültünk a sora elött arra kis valamire, ő is beszélt telefonon, és is. Én anyukámat hivtam jöjjön utánunk, ne ázzunk már agyon. Mondja nem jön, mert már beparkolt, jöjjünk haza taxival. hát jó. De lényeges hogy tesóm még mindig beszélt telefonon, tehát a beszédből nem figyelt semmire. Én látom jön egy taxi, de odamegy egy srác elveszi, mondom tökéletes, de már kiszúrtam a következőt, aki leakart parkolni. Látom egy másik srác felé tart, mondom nem lehet igaz, felállok, elkezdek felé szaladni, közben akkor fejeztem be a beszélgetést anyukámmal, mondom "na akkor csá, Éviiii megyünk". Drága kedves elbambult testvérem csak akkor kapja fel a fejét, amikor én már behuppanok a taxiba, és kétségbeesetten néz rám hogy mi??? Intem gyere, jön beül, de idegesen néz. Kérdem mi van? Kiderült, hogy ő az egészből annyit kapott el, hogy ülünk, ülünk, egyszercsak felugrok, annyit hall, hogy csá, és elszaladok. Azthitte megláttam valaki ismerőst, és beültem az autóba vigyen haza. TEHÁT: az én kedves, drága és legfőképp egyetlen tesókám kinézi belőlem, hogy otthagyom a város egyedül a viharban. Szép. Nem?   
     No, talán úgy néz ki mégis felpörög a ma este. Játszani fogunk, én leszek a rossz bácsi-néni. Ez pontosan úgy zajlik, hogy elővesszük a naiv, és mindig játékos kedvű kutyánkat, Évi, aki a gazdája aztmondja neki, üljön le, és ne mozduljon, és pedig csalogatom. Kajával, játékkal, ronggyal piszkálom. Ha elmozdul, Évi rákiabál, ha jó kutya megdicséri. Muszáj, mert ha nem elfelejti amiket tanult. :) Muhaha