Szőkéztek már le engem. Tudjátok, abban az értelemben... Nem esett mindig jól, de vérig nem sértődök egy ilyenen. Azt viszont sosem tagadtam, hogy néha annyira szőke tudok lenni, hogy nem igaz. Ritkán, de akkor ütősen. :) A mait muszáj elmeséljem, top 5-ös.
Azt tudja mindenki hogy kb egy éve Nagybányára szóló személyim van. Régi sztori miért, a lényeg az, hogy az ottani cimemet azóta max kétszer használhattam. Még csak nem is tudom kivülről. Eddig minden oké.
Ugyanakkor tesóm ballag, ugye ilyenkor az ember mindenkinek küld ballagási meghivót, kártya, képek, tudjuk... Egy hete körülbelül nyomozzuk a testvérem keresztszüleinek pontos cimét, nem túl szoros a kapcsolat, igy érthető. Egy hete apukám, nagymamám, mindenki kutatja a cimet, mert hát nem hivhatja fel a saját keresztanyját, háááát tudod, hol is laksz?
Ma szól a telefonja Évinek, felveszi, apukám az, mondja van papir? Mondom igen, diktáld. Irom: Bulevardul Independentei..... de ismerős..... numarul 8..... ööööö jártam én ott? ap.... BAIA MARE!!!!!!!!! Mondom nem igaz, oda szól a személyim, és nem esett le, hogy a tesóm keresztszüleihez szól a cimem. De mentségemre, senkinek nem esett le, senkinek, pedig nem titok ez. No, beismerem, ma szőke voltam. :( Te hányszor nem ismertek fel a saját cimed?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.