Kicsi Zsuzsa a nagyvilágban

Nem hiszem feltétlenül a Darwin-féle fejlődéselméletet, de az biztos hogy a ma élő ember mindennapja gyökeresen különbözik az ezelőtt 100 évvel elő emberétől, pedig mindkettő Homo sapiens. Szomorú vagy nem, nem tudom még eldönteni, de arra biztosan rájöttem, hogy az elektronikus áram annyira hozzánknőtt már, hogy nyugodtan áttérhetnénk Homo Electronikusra :)). Ezeken morfondiroztam a minap, és amikor a tegnap nem ment az internet, nem tudtam magammal mit kezdeni, az az érzésem volt, hogy elromlott a gép.  És amikor nem volt áram, akkor nem tudtam hajat mosni, mert nem volt meleg viz, és nem ment a fűtés. Arról nem is beszéljünk, hogy a múlt héten a testvérem kintaludt az autóban, mert elfelejtette magával vinni a (elektronikus !) telefonját, mi pedig kizártuk. Mi lenne a peace-makeresekkel áram nélkül? Olyan ez a dolog, mint egy alattomos rossz szokás, vagy valami baktérium, ami eleinte ottvan, jó, elhiteti veled, hogy ő hasznos számodra, rájössz, hogy tényleg az, és már csak azon veszed észre magad, hogy nem tudsz nélküle élni.

Végsőképpen, én elismerem, hogy engem nyugodtan kategorizálhatnak Homo Electronicusnak, nem sértődm meg. :). Amikor kérdezték tőlem régebb vagy akár én is belegondoltam, hogy mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, mindig olyan dolgokra gondoltam mint például egy fogkefe, egy fejsze vagy kés, ilyenek, de lassan arra hajlok inkább egy elektronikus-fizikust kéne magammal vigyek. Nem tudom miért, de a fizikának az a része, amikor elektromosságról tanultunk mindig kimaradt (mármint gimnáziumban, meg liceumban). Pedig a fizikát nem utáltam. Nem hiszem hogy tudnék áramot "csinálni". De viszont novényi kivonatú fájdalomcsillapitot már tudnék :P. Talán megéri engem is elvinni, ha már valaki lakatlan szigetre készül :)).