Kicsi Zsuzsa a nagyvilágban

Tanulsagok:

1. Soha, soha, de soha ne menj olyan egyetemre, aminek a nevet ha beirod a Google-ba kevesebb talalatot kapsz, mint ha a sajat egyetemed nevet irod be. Mert csak rosszabbul jarsz. Attol emiert egy fejletted orszag, hiresebb fovarosaban van, nem lesz jobb mint a tied. Kicsit elegem van ebbol az iskolabol. Praktikaztam azert meg egy par helyen, de ott ha valamit felhoztal mint elegedetlenseg, akkor ha aztmondtak hogy elintezik akkor elinteztek. vagy inkabb azt mondtak hogy nem, nem lehetseges. De legalabb tudtad hogy hanyadan allsz. Ez az utolso ket ket ezen az utolso helyen kikeszit. Vartam sok ideig a not, aki ertunk felelos abban a korhazban, kb nem jott, elmentem enni, mikor visszajottem meg mindig nem volt. Es amikor a hulye orvosno odatett hogy vegyem fel a telefont, pedig tudta hogy nem beszelek jol franciaul, es ha meg is ertem mit mondanak azert van, mert latom a szajukat es a gesztikulalasokat. Persze alig ertettem meg mit hablagyol. En is ideges lettem volna a vonal masik felen, mert minek veszi fel valaki a telefont aki nem ert rendesen. De nem en akartam felvenni. Na ez volt a dolog, amitol teljesen kikeszultem. Kijottem a terembol, se szo se beszed, feloltoztem, es elmentem. Kb egy oraval az idom lejarta elott. Gondoltam ha megkerdik el is mondom miert mentem el. Valaszolgatni telefonokra otthon is tudnek valami szar recepcion, es meg penzt is kapnek erte. A vicc az, hogy senki le nem baszott hogy hamarabb mentem el. Kitalalhatjatok ma ultem vegig vagy nem? ;)

2. Soha, soha de soha ne szamitsatok arra hogy az aki a "Relatii internationale" - Erasmus iroasztal mogott ul tobbet tud mint te. Nem. Es ne is szamits arra, hogy valaha segiteni fog. Idoben. Max egy grandhiszti utan. Datum szerint, pontosan augusztus 15.-en irtam a nonek, hogy irja meg nekem mi a feltetele a tovabb ittmaradasnak, hogy es mint vannak a hataridok, es ehhez hasonlo apro dolgok. Visszairt, hogy valaszol, de egy het mulva. Gondoltam szabadsagon van es valami automatikus imel, vagy nem tudom. Vartam. Irtam megint egy het mulva. Semmi. Megegyszer. Semmi. Kozben kitudakoltam itt, franciaul, idegenektol. A tegnap (SZEPTEMBER 15) jon az imel. Azt irja nekem, hogy gyorsan, de nagyon gyorsan irjam meg neki hogy mit akarok, mert mar nagyon keso van, es hogy minnel surgosebben irjam meg a kervenyt a dekannak. De surgosen. Mondom mi van??? Mintha en nem szoltam volna idoben. Mindegy, azota elment a kedvem is, megyek haza. max majd visszajovok. De nekem ez nem oke, hogy 1 nap alatt kell eldonteni hogy maradok-e itt meg egy fel evet vagy sem. Mindegy. Szerintem kb evente nem tobb mint 30-40 ember lehet a vilag minden orszagaban kint a mi egyetemunkrol, szerte-szejjel szorva, mert maskepp nem tudom mondani, mert ismerosok vannak, de nagyon tavol, es gyakorlatilag egyedul vagy egy nagy vilagban es az aki a legnagyobb segitseget, a legtobb utmutatast kene adja, az ilyen egy hulye valaki. Mert hiaba kerdem edesanyam hogy kit kell az egyetemen keresni. Mert nem tudja. Ezt csak o kene tudja. De neeeem. Jo hogy o a "Relatii internationale Iuliu Hatieganu". Nem beszelek arrol, hogy a lakotarsam kb a 20.-ik levelet kuldi azzal a kerdessel hogyha fellett-e teve az utolso reszlet penz a kartyankra, a kulombseg az az, hogy neki valaszol, de sosem a kerdesre. Hahahaha. hihetetlen...