Kicsi Zsuzsa a nagyvilágban

       Nem tudom más egyetemeken hogy van, de nálunk a praktika nagyon szar. Ismétlem nagyon. Egyet ismerek, az műépitészeti, ahol tényleg aztmondták hogy csináltak valamit. Na, de mi... Komolyan mondom a szülészeten, ahol senki nem figyelt rád, nem segitett, többet tudtam tanulni mint itt. Most épp gyerekkorházban vagyok, és legtöbbet asztmás gyerekekkel foglalkozok, nem túl poénos. De ott kell ülni, ha nincsenek meg az óráid, levágják a fejed. És sirnak, és nyafognak, és nem működnek közre, és nem figyelnek, és nem, és nem, és nem, és megint sirnak. Ami ebben a legvicessebb az az, hogy nem is ők a hibásak, hanem a szülők leginkább.

       Nekem ez a hét praktika arra volt jó, hogy lássak mindent amit az elméleti órákon elmondtak, hogy nem úgy kell. Amikor még Dr. Lazar tartotta az órákat elhittem, tényleg elhittem, hogy talán kezd az egész egészségügy kicsit megváltozni, és nem arról szól, hogy hogy traumatizáljuk a gyereket jobban: le a gyatyát, bele az injekciót, aztán hogy egy hétig felsir nem baj. Pl. mesélte azt, hogy régebben a szülők nem maradhattak a kórházban a gyerekkel. Nem lehet tudni miért, de 4-5 éves korig a gyerekeknek a legnagyobb felelmük, hogy a szülő elhagyja, és mindig ez jut eszébe amikor magára marad. Főleg ha még beteg is, tehát plusz stresszfaktor. És megfigyelték hogy ha egyedül maradnak a kórházban elég nagy trauma. Még tettek is érte. Gondoltam csak változik valami... Rájöttem hogy nem lehet. Mert még mindig nem a személyzettel van a baj, hanem a SZÜLŐKKEL. Mostmár eléggé látom, hogy az orvosok, aszisztensek kedvesek, elmagyarázzák, próbálják játekosan beállitani. De ott van anyuka vagy nagymama a háta mögött, és súgja a kisördögöt a fülébe. Megijeszti. Ha nem csinálod meg, kikapsz, ha nem fújsz jól a gépbe, kapsz injekciót, elveszem az összes játekodat. A gyerek nem is akarna sirni, de annyira megijeszti, hogy ne merjen sirni, hogy begörcsöl. Én is sirnék ha annyit mondanák hogy ne sirjak, aztán meg jönnének idegen emberek. A legjobb amit eddig hallottam: ha sirsz, útközben hazafele beadlak a rendőrségre. Milyen ember lesz ebből? Ha valami gondja akad, hogy fog ő odamenni a rendőrhoz, és szólni? És csodálkozunk hogy vannak emberek akik inkább meghalnak a fájdalomba, de nem mennek orvoshoz? Vagy hogy 20 évesen nincsenek már fogai, mert fél orvoshoz menni? Vagy 20 évesen kiszalad a teremből, mert injekciót akarsz szúrni, nem vénááááába, izombaaaa. Na már hagyjuk. Vagy ma reggel pl láttam, hogy a 3 éves kisbaba, vérvételen. Nééé, babaaaaa, virágok a falon, nééé, és szúr a kezébe, és még nem is találja el a vénáját. Csodálkoznak hogy ordit... Én nézek... Vagy a másik, majdnem négy éves fiúcska, endoszkópot kellett nyelni, bekábitották a gyereket, szerencsére nem fog emlékezni, alig birt beszélni, és mégis, amiért nem tudta mi lesz, annyira beijedt, hogy 3 felnőtt ember, leizzadtunk, nem birtuk fogni. Megnyugtatni és felkésziteni a gyereket az a szülő feladata azért mégis. Az én gyerekem végigfogja nézni a vérvételét és nem fog sirni. Ezt megigérem. Ha nem igy lesz, bárki aki ezt most olvassa, felpofozhat. Hogy fogom csinálni? Ime: Korház előtt egy nappal megbeszljük. Drága egyetlen Milánkám/Nórikám. A vér nézd meg, itt folyik a kézben (atlasz melléklet), és a vér az nagyon fontos, mert sokminden megtud a doki bácsi a szerveztről belőle. Neked fáj itt meg ott, úgye? Nem akarjuk hogy többet fájjon, ezért kell segitsünk a doki bácsinak meggyógyitani téged. Holnap elmegyünk a kórházba, és tőled vesznek onnan egy kis vért. Egy sziringa lesz, meg egy tű, megmutatom, és igy fogják venni, és megszúrunk egy plüssmacit. Ő is megszúrhatja. Elmondom, hogy kicsit fájni fog, kellemetlen lesz, de ez nagyon fontos annak érdekében hogy meggyógyuljunk. Ha sirni fog, nem fogom leszidni, inkább az én hibám, mint az övé. Ő meg majd elmondja nekem, hogy mitől is ijedt meg, miért sirt. Igy legyen. ;)

        Lezárásként pedig megkérek mindenkit akinek van vagy lesz gyereke, ne traumatizálják őket, már csak azért sem, mert nem birok már annyi sirást. Meg természetesen azért is, mert ki akar lelkileg serült gyereket? Kérem, nem, könyörgök, könnyitsük egymás életét, és ne ijesszék a gyerekeket orvossal, fogorvossal, rendőrrel, injekcióval, és hasonlókkal. Hátha lassan, de jobb világ lesz. :) És nem utolsó sorban, ezek a gyerekek fogják majd a nyugdijainkat fizetni. Tehát megfontolandó...