Kicsi Zsuzsa a nagyvilágban

       Teljes lelki válságot éltem ma át! A dolog ott kezdődött, hogy már tegnaptól szervizben van a laptopom. Nagyon hozzámnőtt már, hazaértem fáradtan, tettem magam jobbra-balra, nem tudtam magammal mit kezdeni a szobámban, de hát késő volt, tanulnom is kellett, igy eltelt az idő. Arról volt szó, ma suli után megyek, és kivehetem. De mégsem... Igy most már 6-kor itthonvoltam, ami nem nevezhető későnek, gép nélkül, teljesen fura. Fura az idegen gép billentyűzete, másképp szól, nincsenek filmek, kedvenc hátterem, és még a zene sem zümmög belőle halkan. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megszokom. :-s. És az is kiboritott, hogy nekem nem szóltak, hogy elveszlődnek a cuccaim róla, igy semmit nem irtam ki, elveszlődtek a boncolásos videók, képek, meg kurzusok, tiszta megfizethetetlen dolog, de hát na. Aztmondják én vagyok a hibás, mert kellene tudnom, hogy szerviz előtt kiirja az ember, de én még sosem vittem szervizbe, és amúgyis, ottvolt a telszámom, e-mail cimem, skype nevem, csak épp a vércsoportom nem tudták, bárhogy elérhettek volna, hogy megkérdezzék, héééééé lüke asszony, okés ha újrainstallálom, vagy ha nem, gyere és ird ki.

         Na, de emiatt nem is akadtam volna ki, ez csak megalapozta a kövtkező dolgot.

       Tudni illik hogy ma anatómia parciálisunk volt, teljes nyak és fej, nem kis falat. Persze a tanárt nem érdekelte, hogy hétfőn is vizsgánk volt, de ez mellékes. Mint a megfontolt egyetemista, én már elkezdtem a múlt héten tanulni, aludni is tudjak még. Igy ma éjszaka aludtam is, az anyagot is befejeztem, teljesen büszke voltam magamra, de jól összehoztam. Ma el is megyek, még a folyoson sem voltam, de már mindenki azt kérdezte tőlem, hogy tanultam? Mondom, egy kicsit, igen. De olyan emberek, akikkel 10 mondatot ha váltottam valaha, az sok. Nem értettem mi ez a sürgés forgás, de csak az izgalomnak tudtam be. Elősször kurzus volt. Beszéltem ismerős emberekkel is, akikkel több mint 10 mondatot váltottam, és rájöttem szép lassan, hogy itt biza SENKI nem tanult. Kezdtem már kicsit furán érezni magam, és azt is érteni, miért olyan kedves mindenki.

      Tudni illik rólam, hogy ha tudok általában segitek. Ha tudok! És csak akkor, ha az én dolgozatomat befejeztem, nekem is van ösztőndijam, amit megőrizni szándékszom, és tényleg, Enikőnek, aki tényleg barátnőm, mindig segitek. Főleg ezért is utáltam a mai napot, mert mindenki megakarta arról győzni, hogy ő miért is nem tudott tanulni, és hogy igazán segitsek neki. Bólogattam, mondom, jó... No, de bemegyünk a laborba, és Enikő helyet foglal nekem, be is ülők egy szabad hely volt. De akkor kiderült, hogy még vagy 5 ember foglalt nekem helyet, de csak egyet, hogy csak én férjek el. Talán ha kettőt foglalt volna valaki, odaülök Enikőstől, de igy? Mekkor pofája kell legyen valakinek, ahhoz, hogy aztgondolja, otthagyom Enikőt, aki mindig foglal helyet, eljön velem vásárolni, ilyenek. Tudom, hogy apró dolgok, de ezek miatt leszek valakivel közelebbi kapcsolatban, és aztán barátok. Nem? Na, akkor nagyot is néztek nem ülök el, de akkor közelebbjött egy pár ember. Jön a tanár, majd kiugrok a bőrömból, szuper tételeket adott. Irok is, mint a szélvész. Enikő másolja, nem is bánom. Erre hallom. Ildiiiiiii. Ildiiiiii. Mondják rakjam arréb a lapom, mert nem látják. Odarakom. okés. Irok.... Irok... Hallom. Ildiiiii.... Ildiiii. És ha elhiszitek, ha nem, aztmondja nekem egy csaj:

-irjal kicsit szebben, mert nem tudom kiolvasni!

      Talán igaz, hogy néha a pofátlanságnak nincs határa. 2 percenként kérdi oda mit irtál? oda mit? Amig nem birtam, és kifakadtam, hogy nehogy már lediktáljam neki, olvassa ki!

      Igy most én vagyok a hármas és négyes csoport gonosza, önzője, gazasszonya :P. most közutálatnak és nézésnek vagyok kitéve, dehát mit csináljak, leszarom. Csak hihetetlenül felbosszantott, hogy hogy lehetnek az emberek ennyire gonoszak, és kétszinűek. Következő órán hallottam is, hogy beszélték, hogy én tudtam, de nem engedtem hogy másoljanak, ne nem szóltam bele. Majd elmúlik. :). Enikő meg majd igy is fog helyet foglalni. (Aki sokat ül mellettem, az már kitudja olvasni az irásom). Na, de lehet aztmondjátok majd hogy tényleg gonosz vagyok, de annyi vigasztal, hogy a tanár az nagyon jól látta hogy mi történik, az én hátam mögött áll, és amikor elvette a lapomat, elolvasta a nevem, és az én lapom kettétürte. Bizok benne, hogy a tanárnak jó memóriája van. :)